2011-11-01

Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum


Ha igaz az az elképzelés, hogy a menny az fent, a pokol meg lent van, bizonyára ma egy esztendeje földrajzilag közelebb voltam eltávozott szeretteimhez, barátaimhoz, ismerőseimhez mint ma, hiszen 10 km magasban, egy Boeing repülőgép fedélzetén utaztam haza Sanghajból. Ma azonban, csendes családi otthonomban, a temetőbe, a sírhantokhoz készülve, lelkileg vagyok közelebb mindannyiukhoz, gondolataim körülöttük forognak, elmémet, lelkemet betöltik az emlékek.
De lássuk csak, mi is a „halottak napja”, honnan az ünnep? A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá. Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).
Nem, nem. Nem kérem, nem a fentiekért gondolok mindazokra ki eltávoztak mellőlem. Nem lelküket féltem a purgatóriumtól, s nem is hiszem, hogy ott vannak. Elég purgatórium volt számukra a földi élet. Sokuknak háború, kommunizmus, vagy esetleg az új hazai fércdemokrácia keserítette életét, másokat fiatalon rabolt el valami szörnyű betegség, baleset, talán még kisgyerek korukban. De a nehézségek, megpróbáltatások ellenére büszkén állták a csapásokat emberségből, tisztességből példát mutatva. Miért lennének a purgatóriumban az idősek, kik életükben tisztességgel neveltek fel gyerekeket, unokákat, mindeközben becsületes magyar keresztény társadalmat, templomokat építettek, miért lenne része büntetésben az élete virágán elhunyt ember ki utolsó óráján is családja, gyermekei sorsán rágódott, aztán meg pláne miért lennének a purgatóriumban azon kisgyerekek lelkei kik pár év leélte után távoztak el közülünk, az Úrnak ajánlva angyali lelküket. Nem, nem elhunyt szeretteim lelkeinek megváltásáért imádkozok az Úrhoz, hanem saját lelkemért fordulok imával hozzájuk, járjanak közbe a Mennyei Ítélőtáblánál énértem, bűneim bocsánatáért, csendesítsék bennem a haragot, elégedetlenséget, tartsák meg józan elmémet, hogy mindegyikük legnemesebb, legáldottabb emlékével folytassam életemet, viseljem magam csapásait úgy, hogy emberként, apaként ne róhassanak meg földi létem utolsó óráján, hogy emlékem olyan tisztán maradhasson meg hátramaradottaimnak, mint ahogy eltávozott szeretteim emléke maradt meg bennem, ahogy vonásaik fénylő glóriája lett beleégetve lelkembe. Emlékük legyen áldott.
Gyertyát gyújtok, s imádkozok. Imádkozok magamért, családomért, s talán egy kicsit mindenkiért, ki ma velem együtt hasonlóképpen hozzám, egy gyertya kicsiny lángja mellett veszi leltárba vesztességeit, sorakoztatja elméje fotótárát, tárja ki lelkét a végtelenbe távozottak előtt.
Íme kezemben tartom lelkemet, s ha csak egy kis időre is, átadom nektek, kikkel már csak odaát találkozhatok.


V-Moto'Rock: Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
És mindazokért, akik nincsenek itt,
Egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
Mindazokért, akik nem hiszik el
Mindazokért egy egy gyertya égjen

2011-07-11

VIGASZTALÁS


KAMARÁS KLÁRA


VIGASZTALÁS

Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek... senkihez.
Adósa nem vagy másnak,
csak magadnak.

2001.11.27.


http://sidaversei.homestead.com/rovidek.html

2011-04-17

Virágvasárnap


Lukács Evangéliuma 10-20

Jézus bevonulása Jeruzsálembe

37. Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak;
38. Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak a nevében ! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban !
39. És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat !
És ő felelvén, mondta nekik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”


Keresztény Embertársaim !

Ha azt hisszük, hogy már a politikum, a nyomor, az emberi kilátástalanság vagy egyéb tényezők elhallgattatnak minket, ha már arra gondolunk, hogy a kövek kell beszéljenek és kiáltsanak helyettünk, akkor elvesztünk! Szavainkat mi hallassuk! Köveinket mi hallgassuk, suttogásaikat adjuk tovább, még ha megaláznak és “keresztre” is feszítenek érte! Az Úrral és az Úrban, Jézusba vetett hittel, saját becsülésünk és utódaink érdekében, elhallgattatni magunkat ne engedjük!

2010-11-05

Sanghai-i napló 1.


Sajnos, Kína területéről számomra érthetetlen módon elérhetetlenek a Google által kezel blogok, ennek következtében kártyavárként dőltek össze azon terveim, hogy a blogomon keresztül tartok Sanghaji-i élménybeszámolókat. Most, hogy hazaértünk, igyekszem pótolni ezen terveimet. A következő cikk 2010. szeptember 22-én íródott Sanghajaiban.A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjaként, szeptember 15. és november 1. között tartózkodtam Sanghaiban, az Expo 2010 keretében, Románia pavilonjának meghívottjaként. A kép a Hargita együttes kínai delegációjának tagjait ábrázolja,Románia pavilonja előtt.

Ki tudja, talán a „türknek”, „mogyernak” vagy „ungarn-nak” nevezett őseink is járhattak itt Shanghaiban? Meglehet. Erről azonban kézzel fogható tény nem maradt fent a régmúlt krónikáiban, azonban egy biztos, távoli őseink is büszkék lennének, ha leszármazottaik fiaival, lányaival találkoznának a kínai nagyváros utcáin, vagy táncolni látnák őket a színpadon. Lassan elmúlt egy hete, hogy a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjai megérkeztek ide Shanghaiba, s már azt lehet mondani „régi tapasztalt motorosként” zökkennek bele a napi teendőkbe.
Múlt szerda délután még fullasztónak tűnt a 35 fokos meleg majdnem kilencven százalékos páratartalommal, mikor kiléptünk a Boeing 747-es ajtaján, másnap már ezen meteorológiai körülmények között táncolták végig fiaink és lányaink az egész napot, majd az üzleteket fedezték fel, hiszen önellátásra vagyunk berendezkedve. Szóval főzünk. Wallmart, Metró, piac és környékbeli európai arculatú és egyedi kínai üzletek szállítják a napi betevő alapanyagait. Ebédre vagy vacsorára már gőzölög a székely ízlésnek tökéletesen megfelelő töltött káposzta, paszulyleves, csirkepaprikás, vagy egyéb finomság az asztalokon. A kenyér s az ízes lepény is megsül a wokban, a napi feladatot elvégző fáradt táncosok teljes megelégedésére. Azonban az itteni ízek is próbára kerülnek, s alkalmanként a helyi kulináris ínyencségek is az étkezés tárgyát képezik. Van itt kérem minden, disznó, marha és csirkehús, mindenféle tengeri ketyere, rák, moszat, vízisikló, ismert és általunk nem ismert zöldségek, magvak, és még ki tudja mennyi minden, melyeknek még sem eredetére, sem pedig használati módozatára nem sikerült rájönnünk. A kínai eladó mondja azonnal az árat, azonban lehet még ő haragszik a legjobban ha nem alkuszol vele, így elő a számológépet, nyomni kell a gombokat, s az alku végére bizony, legtöbb esetben szép kis summát lehet lefaragni az előre megnevezett összegből. Ez érvényes majdnem mindenhol, mindegy, ha az ember paradicsomot, tyúkot, vagy esetleg órát vagy cigarettát szeretne vásárolni. „Si se”, köszönik meg a vásárlást s nyájas „nyi hao” üdvözléssel köszönnek el, hogy az ember még azt hiszi, teljes közösségi tagként fogadták el a rövid kézzel-lábbal való mutogatás után. Hiú ábránd, esetleg ártatlan idiótának néznek, hiszen a kínai ember másképpen gesztikulál és másképpen mutat meg valamit mint mi európaiak, esetenként ezek a kézjelek és mimikák teljesen mást jelenthetnek nekik mint mi elképzelünk. Ez néha kisebb bonyodalmakhoz vezet, azonban a kínaiak kedves emberek, és sztoikus nyugalommal várják míg el tudod nekik magyarázni amit szeretnél, vagy pedig hangos kacagással jutalmazzák a nem kis fáradtsággal kialakított kommunikációs produkciót. Az angol nyelv nem jön számításba a legtöbb helyen, hiszen az átlag kínai polgár szókincse kimerül az egyszerű „helló” szócskánál.
Hogy milyen Shanghai? Nyugodtan lehet hasonlítani bármelyik amerikai vagy európai nagyvároshoz, kitűnő úthálózattal, nagyon jó tömegközlekedéssel, egekbe érő felhőkarcolókkal és tiszta utcákkal, nagyon ápolt, rendezett zöldövezetekkel büszkélkedhet. Majdnem 22 millió ember lakja, főleg kínaiak, de a világ minden nációja fellehető itt. Na igen. Az „Expó Village”, tehát az a negyed ahol az Expó résztvevői laknak egy igazi „Bábel tornya” székely és kínai, óceániai és arab, maláj vagy angol, indonéz és német, mind mind az itteni utcákat járja, együtt indulnak a buszokkal munkába, hogy nap mint nap szórakoztassák, informálják a pavilonjaikba belátogató közönséget, mely mondhatni szép számmal látogatja a világkiállítást. Tegnap, tehát szeptember 23-án több mint 600 ezer látogatója volt a rendezvénynek, s ezen emberek nagy létszámban jönnek a Román pavilonhoz is. Naponta, reggel 10 és este 9 óra között huszonkét alkalommal csendül fel a székely, magyar, szász, avagy román muzsika, alkalmanként 15 percben, a színpadi koreográfiát a közönséget bevonó közös tánc követi, nyugodtan mondhatom, a közönség legnagyobb megelégedésére. Táncolnak, énekelni próbálnak, tapsolnak, nevetnek, fényképeznek és filmeznek, gyönyörködnek a viseletekben, a muzsikában és táncainkban. Több óra hosszat képesek a nagy melegben sorban állni, csak hogy bejuthassanak az előadásokra. Így Románia pavilonja, mely a színpadon, a kultúrán keresztül, kiállítások és filmek vetítésének segítségével próbálja az országot bemutatni a kínai nemzetnek, az elsők között van a látogatottság szempontjából, mely nem kis dolog, figyelembe véve, hogy majdnem 250 pavilon és náció sorakozik fel mellette, mindenki a közönséget és a látogatót várva.

2010-07-30

Amit kihagytam.....





Soha nem gondolkodtál azon, mit hagytál ki? Elmehettél volna pincérnek egy Karib tengeri hajóra, vagy nem próbáltad ki a szingli életet, nem ültél körhintán, vagy ne adj Isten nem vetted meg feleségednek születésnapjára a hőn vágyott szemfestékkészletet? Én például tizenévesen megtanulhattam volna autót vezetni, vagy bal seggen elhúzhattam volna más égtájak fele, kereshettem volna sok pénzt hozó munkahelyet, nem építettem házat, és még rengeteg dolog van, mit mostani eszemmel másként csinálnék. Például felvenném magnóra nagyszüleim csodálatos énekeit, meséit, történeteit, hogy majd én is, a magam rendjén, megtanulva, átadhassam unokáimnak. Kihagytam. Nem érdekelt a téma mikor tehettem volna, s mindez elveszett. Menthetetlenül, hiába kutatok emlékeim foszlányai között. Több időt kellett volna velük töltenem. Na ezt bánom, a többi nem érdekel. De miért beszélek múlt időben? Ezekről az álmokról ráérek lemondani hanyatt fekve! Most itt van a jelen, s a töprengés, jövőre mit hagyok ki?

2010-04-04

"Stabat Mater, Veni Sancte Spiritus"


A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák, meg is halt néhány órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott...!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: "Nincs már itt, mert feltámadt!"
Húsvét van. Vége a böjtnek. Vége az önmegtartóztatásnak. Krisztus meghalt, de feltámadt. Legyőzte a halált. Nem tartotta őt fogva. Nem lett úrrá rajta. A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.

Az elmúlt század derekán a székelyföldi legények és fiatal házasemberek Nagyszombaton vacsora után a templomot környező temetőben gyülekeztek, s ott megválasztották elöljáróikat: "a főkirálybírót", a "dúló"-kat, a "bíró"-kat, a "pap"-ot, az "énekvezető"-t és másokat. Aztán zsoltárokat zengedezve templomot kerültek, majd az alkalmi pap imádságot rögtönzött, áldást kért, könyörgött a veszedelmek elhárításáért. Imádság után végigvonultak a falun imádkozva és énekelve az utcákon is. Végül a határba látogattak el. Ott kitakarították a mezei forrásokat, hogy bő és jó ivóvizet adjanak, megigazították a határcövekeket. Rossz idő esetén csupán a búzatáblákat járták végig; onnan visszatértek a templomba, imádkoztak, majd a pap áldásával és a főkirálybíró intelmeivel szétoszlottak. Ekkor már hajnalodott, a legények fenyőágakat törtek, színes szalaggal, cifra pirossal, hímes tojással öltöztették, és kedvesük kapujára tűzték.
Határjáráskor a szomszédfalvak "kerülőivel" is találkoztak. Több falu embere várta együtt a húsvét hajnalon feltámadó Napot, s tűz mellett együtt könyörgött békességért, áldásért. Némely helyen a határjárás után "hajnaloztak". A lányos és fiatal menyecskés házak kapujára barkaágat tűztek. Ahol a kapuról reggelre levették az ágat, oda másnap nem mentek locsolni.
Húsvét van. Vége a böjtnek. Vége az önmegtartóztatásnak. Krisztus meghalt, de feltámadt. Legyőzte a halált. Nem tartotta őt fogva. Nem lett úrrá rajta. A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett, szerte a világon, Európában, Romániában.
A XXI.-század elején a legények, leányok, fiatal házasemberek Nagyszombaton, vacsora után a diszkókban, különböző szórakozóhelyeken gyülekeznek, trágár nótákat zengedezve békés tömbházakat, lakásokat kerülnek, majd egy másik éjjeli mulatóba látogatva kitakarítják az italkészletet, esetleg megigazított határcövekekkel verve hátba falus társaikat, áldást és megbocsátást kérve az esetlegesen felbukkanó rendőr vagy csendőrjárőrtől. Némely helyen kocsma és diszkójárás után hajnaloznak, együtt várva a húsvét hajnalon feltámadó napot, tüzes tánc után csendért és békességért könyörögve a leköszönő lemezlovasnak.

Húsvét van. Vége a böjtnek. Vége az önmegtartóztatásnak, vége a nagyhéti fáradalmaknak, a nagytakarításnak, a lakáscicomázásnak, vége a bevásárlóközpontok tömött sorainak, az akciós LCD tévéknek, van egységes bértőrvény, elfogyott a bárány és a húsvéti sonka (habár sokaknak már nem tellett mindezekre) …... lehet locsolni, lehet.... gondolkodni.

Krisztus meghalt, de feltámadt. Legyőzte a halált. Nem tartotta őt fogva. Nem lett úrrá rajta. A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Stabat Mater, Veni Sancte Spiritus. Boldog Húsvéti Ünnepeket, csendes feltámadást.

2010-03-30

,,Diszperziós, szétszórtsági pótlékot"


Diszperziós, szétszórtsági pótlékot iktattak be a tanügyi törvénytervezetbe a kis gyermeklétszámmal működő tanügyi intézmények esetében, olyan közösségnél, ahol a gyerekek, családok szétszórtan élnek – ismertette Markó Béla RMDSZ elnök, miniszterelnök helyettes.
Megfogtál apám – mondtam el e mondat hallatán, s hirtelen ismét eszembe jutott, hogy pontosan a tegnap jöttem haza Csíkszeredába szüleim földjéről, a Beszterce – Naszód megyei Magyardécse „diszperziós, szétszórtsági” településről. Mezőségen járva ismét meggyőződhettem arról, hogy ezen településeknek igen nagy szükségük van a tömbmagyarság összefogására, s talán pontosan a fent említett tanügyi törvénytervezet miatt is hathatós, szervezett segítséget kell kapjanak. Szórványfalvaink, igen szórványt írok, én már csak a jól megszokott magyar elnevezést használom, melyet már Kazinczyék is lejegyeztek a nyelvújítás során, s nem a ,,diszperziós, szétszórtsági” települést. Na tehát, magyar szórványfalvaink iskoláit a megszűnés veszélyezteti, még akkor is, ha az RMDSZ politikusainak sikerült beiktatni a „diszperziós, szétszórtsági pótlékot a tanügyi törvénytervezetbe. Iskoláink veszélyben vannak, hiszen kevés a magyar gyerek, ezen magyar gyerekekből is sokat román tannyelvü iskolába íratnak be, hogy a gyerek majd jobban érvényesüljön, (itt az érveket lehetne még sokáig sorolni) ugyanakkor nem kell elfelejteni, s felhívom a felelős politikum figyelmét arra, hogy szórványfalvaink mind román községekhez tartoznak, s félek, ha iskola-összevonásról lesz majd szó, nem a magyar falu iskolájába, hanem a többségi román települések oktatási intézményeibe vonják majd össze ezeket az osztályokat ( ismétlem, ha esetleg erre sor fog kerülni), gondolom nem kell leírnom, hogy ez milyen következményekkel járhat.
Szóval ,,diszperziós” és „szétszórtsági” és pótlék. Hát nem. Sajnos, szórvány, egyre rosszabb körülmények között, persze nem „pótlék” hanem magyarságunk bölcsői, kultúránk, anyanyelvünk megtartói „odakint a végeken”. S ha nem fogunk össze, nem segítünk, akkor már nem sokáig fogják tartani magukat. Sorra fognak elbukni a nyomás alatt.
De figyelem, akkora már mi leszünk a szórvány.

2010-02-02

Tablettát Jeffrey Franksnek !


Jeffrey Franks az IMF romániai küldöttségének vezetője úgy nyilatkozott, hogy a válság áthidalásában Románia sikertörténetként mutatható be, figyelembe véve a kezdeti sokkal borúlátóbb előrejelzéseket.
Franks elmondta, hogy Románia a tavaly a szakadék szélén állt és komoly összeomlást szenvedhetett volna el, ha nem kapja meg az IMF gyorssegélyét. A kilábalást az is szemlélteti, hogy egyre több befektető érdeklődik Románia iránt.
Az IMF képviselője úgy vélekedik, hogy ha Románia helyesen alkalmazza a nemzetközi pénzintézettel és az EB-vel közösen megfogalmazott reformokat, akkor az ország adósbesorolása 2010 végére javulhat.
Franks ezzel együtt elismerte, hogy a kormányzati program nem tartalmaz olyan eszközöket, amelyek újraindíthatnák a gazdasági növekedés motorját, ezért az uniós pénzek hatékonyabb lehívására sarkalja a román hatóságokat. Ezeket az infrastruktúra fejlesztésébe, és így közvetve a munkahelyek teremtésébe kellene fektetni. Franks továbbá a munkanélküliség csökkenésére csak az év végén lát esélyt. (money.ro)
Románia gazdasági válságból való kilábalását Jeffrey Franks mellett, igen látványosan „szemléltetik” az utóbbi időkben meghozott megszorító intézkedések, a közszférában emlegetett 10 és 20% közöttire tervezett leépítések. Egy léggömbre épített „nyomorköltségvetés” meg a munkanélküliek számának egymillióra való növelése (persze ez nem lesz reális, mert sokaknak lejár a munkanélküli segélye, így kiesnek a statisztikából, azonban továbbra sem jutnak munkához, tehát még nagyobb nyomorban élnek) a biztosítéka a gazdasági fejlődésnek, míg a befektetések területén gyengébben állunk mint 2009-ben.
Na és ugyebár “ a kormányzati program nem tartalmaz olyan eszközöket, amelyek újraindíthatnák a gazdasági növekedés motorját”. Esett azonban az euró árfolyama, 4,1 lej alá ment be, azonban ez csökkenti az exportálási kedvet, s növeli az importot, mely megint csak nekünk rossz. Ma már több mint 45000 köztisztviselő lépett figyelmeztető sztrájkba.
Mégis, mindezek ismeretében, „a válság áthidalásában Románia sikertörténetként mutatható be”.

Hát kérem, a véleményem szerint itt több eset is lehetséges.
1.Jeffrey Franks nem őszinte, mert az IMF vezérkara ráparancsolt. Kicsi a valószínűsége.
2.Jeffrey Franks nem őszinte, mert lefizette a romániai politikum. Kicsi a valószínűsége.
3.Jeffrey Franks nem őszinte, mert megbolondult. Lehetséges. Amin ez a küldöttség átment a romániai politikusokkal való egyeztetések és tárgyalások alatt nem csodálkozok. Egy bolond százat csinál, így mi el is hisszük neki, hiszen még ráadásul azt mondja amit hallani akarunk.

Japán a mosoly országa. Románia egy „sikertörténet” és a közröhej tárgya.

2010-01-20

…..drum bun szö tröici bine....

Idillikus karácsony a Gizella királynénk porhüvelyét is magába fogadó németországi Passzauban. Majd idillikus szilveszter, pár nap még az unoka mellett, élvezve a legkisebb lány és férje vendégszeretetét, majd indulás haza, otthon is várnak a gyerekek, úgy istenigazából sehova nem sietnek, a nyugdíj sem jön hamarabb, de hosszú volt a hónap, haza, haza, a megszokott falak közé. Még a tavaly, december 8 -án megváltották a jegyeket, oda, vissza, CFR, ötven százalék nyugdíjas kedvezmény, két hónapig érvényes 2009. december 17. és 2010. február 16. között. Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. „Megy a gőzös, megy a gőzös Szerdába” szólhatott volna a nóta Nagyboldogasszony hava 18-án (2010.01.18.) a passaui állomáson még a lányuk férje is fütyülhette volna a „ ..jön a vonat, megy a vonat, elvitte az anyósomat” nevezetűt de nem tette (jól nevelt), nem nótázott senki, jegyek rendben, csomagok katonás sorrendben, a „menázsi” felpakolva, irány Bécs, majd Kürtös (Curtici), Brassó, Csíkszereda. A vonaton rend, fegyelem, tisztaság, meleg, no és meg van minden infó mi kell. Sebesség, idő, érkezés a következő állomásra, melyikre, végállomásra? Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. Bécsben jön a Dacia, igen a „Dacia” expressz, hálókocsira van a jegy, „gutten tag” hajbókol a fiatal osztrák utaskísérő – jegykezelő, s máris terelget mindenkit kijelölt fülkéje fele, gondos jegyvizsgálás, széles mosoly, ágynemű és „pizsamaosztás”, lehet lefeküdni, az „Osztrák Vasutak Jó Utat Kívánnak Mindenkinek.”Az utaskísérő minden jegyet magánál tart, leszállás előtt adják majd vissza. A vonaton meleg, tisztaság, csend, lehet pihenni. Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. A vonat csendesen suhan végig a volt Osztrák -Magyar Monarchia területein, győztesen lépve át a Magyar – Román határt, melynek határozottságát csak a Kürtös (Curtici) után a fülkébe lépő román utaskísérő tudta felülmúlni. Hozza a jegyeket ( ugye ezeket a labanc utaskísérő magánál tartotta) no meg a rossz hírt, „ máre baj máre, este problemá ku bilete” ugyanis hamarabb utaznak a tisztelt utasok mint lehetne, a jegy Kürtöstől (Curtici) csak február 16-ra érvényes.
- Nem, Nem, a jegy kettő, mondom kettő hónapig érvényes február 16-ig, addig bármikor lehet utazni.
- Da, da, igen igen, de Kürtösön ( Curtici) a tisztelt utas még is le kellett volna szálljon a vonatról és érvényesítenie kellett volna a belföldre érvényes jegyet, Románia területére való belépés alkalmával. Csúnya utas nem tette, jegy nem érvényes. Na. Înţelegi?
- Nem, nem, az osztrák (labanc) utaskísérő csak annyit mondott „gutten tág”, semmit nem említett, hogy a „ der pasagiert” Kürtösön gyorsan heraus a vonatból, majd „der Stempel” minden „eisenbahnfahrkartet” majd sürgős rückvers vissza a vonatra, s ha ez nem lesz meg akkor a jegy Romániában „ ungültig” vagy mi a fene, tehát érvénytelen. Nem és nem.
- Osztrák kalauz „nu kunoaste legi CFR”. Én kunoaste, tehát jegy érvénytelen, tartom a markom, kérem a pénzt mert engem le lehet fizetni, nu sunt om rau, bakter bácsi nem harapja békés utasokat, kisegíti a bajból, mi az a kis pénzecske? Na înţelegi? Se rezolvă, semmi pánik. Mulţumesc Doamnă, CFR urează drum bun tuturor călătorilor.
( És itt a kis mese vége. Hogy a CFR alkalmazottja miért nem tudta a vonaton kezelni a jegyet, azt esetleg a mormogásából lehetett volna kivenni, hogy „ eu nu am stampila (nincs pecsétje)”, de ugye erre egy írószer is megfelelt volna, mint ahogy más vonatokon pl. a Koronán, vagy a Hargitán teszik. Lehet azért mert ő nem utaskísérő, jegykezelő, hanem csak egy BAKTER, az igazi balkáni, romániai fajtából. Tiszta Balkán Istenemre mondom. De a BAKTER jól járt, több fülkében is tarolt. :-)
Tiszta Románia, Istenemre mondom.

„ …..drum bun szö tröici bine....”

2010-01-16

Színek és színek

Megalakulásának 20 éves évfordulóját ünnepeli az Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Megalakítva 1989. december 25-én, bejegyezve a bukaresti I. kerületi bíróságon 1990. január 28-án. Húsz év mozgalmas adok kapok a romániai politikai élet hullámvasútján. A kezdetekben, ismereteim szerint 600 000 volt a tagság létszáma, most..... most nem tudom. Elfásultunk, kiégtünk, csalódtunk, odamondtunk, megkaptuk, elégedettek vagyunk, elégedetlenek, hűségesek vagy hűtlenek, magyarok és székelyek?
Markó Béla elnök úr pár évvel ez előtt, egy vajdahunyadi választási gyűlésen feltette a kérdést: - piros, fehér, zöld, van e ezeknél szebb szín a világon? Nincs, jött a válasz, mondom én is meggyőződéssel. Aztán jött sok szín, RMDSZ szín, EMNT szín, SZNT szín, MPP szín, meg még ki tudja hány más szín, csak mintha a piros, fehér, zöld fakult volna meg a politikai harcterek mezején. Pedig hát ez a három a legszebb szín, mégpedig a Magyar Összefogás színei. Erre kell most figyelni, erre a három színre, mert ha nem, csupán csak a „fás színnel” maradhatunk. Az is fa nélkül, üresen.
Boldog Születésnapot RMDSZ!
Apropó, csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, 42 éve, tehát 1968-ban szűnt meg a Székely Autonómia, melyet 1952-ben tett lehetővé Románia alkotmánya. Ez már egy megszerzett jog, melyet csak elvettek tőlünk.

2010-01-15

Piszkos Fred meg a többiek........

Frissen megjelent falragasz késztetett ma reggel keserű fintorra, pedig, egy kabaréműsor plakátja került szemeim elé. Öles betűk, s groteszk figurák hirdetik, hogy „ Piszkos Fred visszatér, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára”. Nem írom ide a kabarétársulat nevét, nem ez a reklám helye, s nem is őket akarom bántani, az előadás még kitűnőnek ígérkezhet. A plakáttal van bajom, s a címmel. Mert Piszkos Fred személyében a romániai elnökválasztás győztese Traian Băsescu kacsint le a felső sarokból, míg a sajnálkozó Fülig Jimmyt a vesztes Mircea Geoană pártvezér helyettesíti, Füleki Zoli őszinte sajnálatára.

Minek kellett e két karizmatikus és szeretett Rejtő figurára politikai bélyeget nyomni, miért kellett fiatal éveink nagy nevettetőit álszent, magyarellenes, hatalompolitikusok arcképeivel megjeleníteni ? Na de lássuk röviden mit tudunk a két, Rejtő Jenő, akarom mondani P. Howard által kitalált kedvencünkről? A Wikipédia ( na tessék, itt is megjelennek) szerint Piszkos Fred (vagy ahogy Fülig Jimmy emlegeti: Piszok Alfréd) Rejtő Jenő egyik komikus regényalakja, több könyvében is szerepel. Hatvan év körüli, hosszú, piszkos, kávészínű, gondozatlan szakálla van, és fekete szegélyű saskarmai. Bőre cserzett és ráncos, szeme apró, ravasz csillogású. Az arcán néhány gömbölyű, nagy szemölcs, jellegzetes, karvalyszerű orr, legörbülő, széles száj. Kócos, szürkésfehér hajszálai a homlokára csüngenek. Fürdésre csak életveszélyes fenyegetéssel lehetett rákényszeríteni, napbarnított arca mint nagy misztériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Karakterének komikuma abból adódik, hogy nevével összhangban piszkos, elhanyagolt, tengerész módra szűkszavú és mogorva, ám éles eszének és kiterjedt ismeretségi körének köszönhetően meglepően sok szituációt képes a kedve szerint elrendezni. Egyik állandó partnere, ugyanakkor ellenlábasa Fülig Jimmy, aki egyszer így jellemezte: „Neki van a világon a legtöbb esze. Fukar, kegyetlen, mogorva, és semmitől sem riad vissza, ha pénzről van szó. Mindenkit becsap, mindenből hasznot húz, senkivel sem barátkozik, egyedül járja a világot, és mint a neve is mutatja, teljesen piszkos”. És "...mindössze három dolog érdekli: a pénz és más semmi, meg a velem szembeni kitólás." Egyénisége ugyanakkor nem nélkülözi a titokzatos líraiságot sem: „letűnt fiatalsága idejéből, úgy mondják, ásatag, úri szomorúságok rejtélyes, dermedt kövületei pihentek.”

És mindezek mellett, mindig, a könyvek végén kiderül, szíve azért van a „vén martalócnak”.

És vele szemben ki áll a plakáton. Politikai életünk meghatározó alakja, Románia elnöke, ki a székelyföldi autonómiát Giurgiuba vagy Calafatra helyezné, ki „nagy orosz tónak” látja a fekete tengert és matrózoknak országa állampolgárait, a „gyermekpofozó”, riporterektől telefonokat elkobzó Traian Băsescu, kinek arcképe nem a Radzeer cirkálót, vagy a rejtői humort juttatja eszembe, hanem a be nem váltott ígéreteket, az ország elszegényedését, a több százezer munkanélkülit, Monica Ritzi egykori ifjúsági korrupt minisztert, .... és mindezeket lehetne sorolni.

Fülig Jimmy sem akármilyen figura. Matróz, akit Cape Towntól Hondurasig ismernek, első tiszt, majd hajóskapitány. A nevét onnan kapta, hogy állítólag szeret nevetni, és olyankor fülig húzza a száját. Szikár, vállas alakjához kamaszosan sima, ámde csontos és széles arc társul. Két szigetről (Anglia és Dél-Amerika) kitiltották, de a többi helyen korlátoltan partra szállhatott. Egy ideig a Boldogság Szigetek királyát helyettesítette a trónon, míg az uralkodó (al)világi életet élt. A sziget kormányzása nem okozott számára nehézséget, hiszen egyszer a félszemű Vasziccsal együtt már elkormányozta a „Nekivág!” nevű sónert Jávától Sanghajig. Ő volt a világ első uralkodója, aki pertut ivott népével. Összeférhetetlen Piszkos Freddel, mivel az öreg kapitány rengetegszer becsapta, mégis sokszor összeállnak különböző alkalmakkor a haszon reményében, legyen az életmentő akció vagy csatahajólopás.

Ezzel szemben Mircea Geoană pártelnök mivel büszkélkedhet? Nem, ő nem ivott pertut a néppel, csupán pezsgőt a választási győzelmére. Reggelre kijózanodott, azóta is keresi a lehetőséget, hogyan lehet visszadugni az megkezdett pezsgősüvegbe a dugót. Egyedül, segítség nélkül, hiszen magára maradt, úgy néz ki még a pártján belül is. Nem, nem tiltották ki Amerikából, hiszen nagykövet volt, azonban bekormányozta a PSD sónert a PDL kormányba, miközben habzó szájjal követelte a székelyföldi autonómiagyűlések részvevőinek tőrvény elé állítását, s lecserélték a székelyföldi magyar intézményvezetőket. Sorsa beteljesedett, a „hajóskapitány” rejtői fordulattal ismét becsapta, s mehet Claus Iohannis polgármesterhez zokogni. Ha érdeklődik, vigasztalódni tudok néhány nagyszerű szebeni kocsmát.

Nem, nem bizony, Uraim és Hölgyeim nem tudok az utóbbi személyekkel, az utóbbi személyeken nevetni, a kacagtatás, szórakoztatás műfaját meghagyom Piszkos Frednek és Fülig Jimmynek, s kérem a jövőben őket sem Traian Băsescu, sem Mircea Geoană, sem pedig egyetlen politikus személyébe nem belegyúrni, még a vicc kedvéért sem. Hiszen, gondoljunk vissza, Piszkos Fred, Fülig Jimmy, vagy éppen Vanak úr, Hétemeletes Drugics, Vürfli bácsi, és még megannyi barátaik sokszor átsegítettek az „átkos” kommunista korszak nehézségein, társaink voltak az áramszünetek alatt, s esténként a gyertyaláng is fényesebb volt társaságukban. Ugyanakkor, ha ha jól nézem napjainkat, ismét szükség lenne néha – néha életbölcsességükre, fergeteges humorukra, társaságukra. Csak hogy oldódjon bennünk a feszültség, megnyugodjunk, s esetleg felejtsük mindazon rosszakat melyeket egyes politikusok okoztak kitartó és töredelmes munkával. Ehhez kívánok jó kedvet mindenkinek. S ha véletlenül megint kellemetlen, lealacsonyító helyzetbe hozza őket valamelyik grafikus, hát ígérem „ leverem róla a glazúrt a füdőgazán bizgálójával”.

Szerbucc nép, szerbucc király!”