…..drum bun szö tröici bine....

Idillikus karácsony a Gizella királynénk porhüvelyét is magába fogadó németországi Passzauban. Majd idillikus szilveszter, pár nap még az unoka mellett, élvezve a legkisebb lány és férje vendégszeretetét, majd indulás haza, otthon is várnak a gyerekek, úgy istenigazából sehova nem sietnek, a nyugdíj sem jön hamarabb, de hosszú volt a hónap, haza, haza, a megszokott falak közé. Még a tavaly, december 8 -án megváltották a jegyeket, oda, vissza, CFR, ötven százalék nyugdíjas kedvezmény, két hónapig érvényes 2009. december 17. és 2010. február 16. között. Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. „Megy a gőzös, megy a gőzös Szerdába” szólhatott volna a nóta Nagyboldogasszony hava 18-án (2010.01.18.) a passaui állomáson még a lányuk férje is fütyülhette volna a „ ..jön a vonat, megy a vonat, elvitte az anyósomat” nevezetűt de nem tette (jól nevelt), nem nótázott senki, jegyek rendben, csomagok katonás sorrendben, a „menázsi” felpakolva, irány Bécs, majd Kürtös (Curtici), Brassó, Csíkszereda. A vonaton rend, fegyelem, tisztaság, meleg, no és meg van minden infó mi kell. Sebesség, idő, érkezés a következő állomásra, melyikre, végállomásra? Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. Bécsben jön a Dacia, igen a „Dacia” expressz, hálókocsira van a jegy, „gutten tag” hajbókol a fiatal osztrák utaskísérő – jegykezelő, s máris terelget mindenkit kijelölt fülkéje fele, gondos jegyvizsgálás, széles mosoly, ágynemű és „pizsamaosztás”, lehet lefeküdni, az „Osztrák Vasutak Jó Utat Kívánnak Mindenkinek.”Az utaskísérő minden jegyet magánál tart, leszállás előtt adják majd vissza. A vonaton meleg, tisztaság, csend, lehet pihenni. Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. A vonat csendesen suhan végig a volt Osztrák -Magyar Monarchia területein, győztesen lépve át a Magyar – Román határt, melynek határozottságát csak a Kürtös (Curtici) után a fülkébe lépő román utaskísérő tudta felülmúlni. Hozza a jegyeket ( ugye ezeket a labanc utaskísérő magánál tartotta) no meg a rossz hírt, „ máre baj máre, este problemá ku bilete” ugyanis hamarabb utaznak a tisztelt utasok mint lehetne, a jegy Kürtöstől (Curtici) csak február 16-ra érvényes.
- Nem, Nem, a jegy kettő, mondom kettő hónapig érvényes február 16-ig, addig bármikor lehet utazni.
- Da, da, igen igen, de Kürtösön ( Curtici) a tisztelt utas még is le kellett volna szálljon a vonatról és érvényesítenie kellett volna a belföldre érvényes jegyet, Románia területére való belépés alkalmával. Csúnya utas nem tette, jegy nem érvényes. Na. Înţelegi?
- Nem, nem, az osztrák (labanc) utaskísérő csak annyit mondott „gutten tág”, semmit nem említett, hogy a „ der pasagiert” Kürtösön gyorsan heraus a vonatból, majd „der Stempel” minden „eisenbahnfahrkartet” majd sürgős rückvers vissza a vonatra, s ha ez nem lesz meg akkor a jegy Romániában „ ungültig” vagy mi a fene, tehát érvénytelen. Nem és nem.
- Osztrák kalauz „nu kunoaste legi CFR”. Én kunoaste, tehát jegy érvénytelen, tartom a markom, kérem a pénzt mert engem le lehet fizetni, nu sunt om rau, bakter bácsi nem harapja békés utasokat, kisegíti a bajból, mi az a kis pénzecske? Na înţelegi? Se rezolvă, semmi pánik. Mulţumesc Doamnă, CFR urează drum bun tuturor călătorilor.
( És itt a kis mese vége. Hogy a CFR alkalmazottja miért nem tudta a vonaton kezelni a jegyet, azt esetleg a mormogásából lehetett volna kivenni, hogy „ eu nu am stampila (nincs pecsétje)”, de ugye erre egy írószer is megfelelt volna, mint ahogy más vonatokon pl. a Koronán, vagy a Hargitán teszik. Lehet azért mert ő nem utaskísérő, jegykezelő, hanem csak egy BAKTER, az igazi balkáni, romániai fajtából. Tiszta Balkán Istenemre mondom. De a BAKTER jól járt, több fülkében is tarolt. :-)
Tiszta Románia, Istenemre mondom.

„ …..drum bun szö tröici bine....”