2011-11-01

Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum


Ha igaz az az elképzelés, hogy a menny az fent, a pokol meg lent van, bizonyára ma egy esztendeje földrajzilag közelebb voltam eltávozott szeretteimhez, barátaimhoz, ismerőseimhez mint ma, hiszen 10 km magasban, egy Boeing repülőgép fedélzetén utaztam haza Sanghajból. Ma azonban, csendes családi otthonomban, a temetőbe, a sírhantokhoz készülve, lelkileg vagyok közelebb mindannyiukhoz, gondolataim körülöttük forognak, elmémet, lelkemet betöltik az emlékek.
De lássuk csak, mi is a „halottak napja”, honnan az ünnep? A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá. Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).
Nem, nem. Nem kérem, nem a fentiekért gondolok mindazokra ki eltávoztak mellőlem. Nem lelküket féltem a purgatóriumtól, s nem is hiszem, hogy ott vannak. Elég purgatórium volt számukra a földi élet. Sokuknak háború, kommunizmus, vagy esetleg az új hazai fércdemokrácia keserítette életét, másokat fiatalon rabolt el valami szörnyű betegség, baleset, talán még kisgyerek korukban. De a nehézségek, megpróbáltatások ellenére büszkén állták a csapásokat emberségből, tisztességből példát mutatva. Miért lennének a purgatóriumban az idősek, kik életükben tisztességgel neveltek fel gyerekeket, unokákat, mindeközben becsületes magyar keresztény társadalmat, templomokat építettek, miért lenne része büntetésben az élete virágán elhunyt ember ki utolsó óráján is családja, gyermekei sorsán rágódott, aztán meg pláne miért lennének a purgatóriumban azon kisgyerekek lelkei kik pár év leélte után távoztak el közülünk, az Úrnak ajánlva angyali lelküket. Nem, nem elhunyt szeretteim lelkeinek megváltásáért imádkozok az Úrhoz, hanem saját lelkemért fordulok imával hozzájuk, járjanak közbe a Mennyei Ítélőtáblánál énértem, bűneim bocsánatáért, csendesítsék bennem a haragot, elégedetlenséget, tartsák meg józan elmémet, hogy mindegyikük legnemesebb, legáldottabb emlékével folytassam életemet, viseljem magam csapásait úgy, hogy emberként, apaként ne róhassanak meg földi létem utolsó óráján, hogy emlékem olyan tisztán maradhasson meg hátramaradottaimnak, mint ahogy eltávozott szeretteim emléke maradt meg bennem, ahogy vonásaik fénylő glóriája lett beleégetve lelkembe. Emlékük legyen áldott.
Gyertyát gyújtok, s imádkozok. Imádkozok magamért, családomért, s talán egy kicsit mindenkiért, ki ma velem együtt hasonlóképpen hozzám, egy gyertya kicsiny lángja mellett veszi leltárba vesztességeit, sorakoztatja elméje fotótárát, tárja ki lelkét a végtelenbe távozottak előtt.
Íme kezemben tartom lelkemet, s ha csak egy kis időre is, átadom nektek, kikkel már csak odaát találkozhatok.


V-Moto'Rock: Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
És mindazokért, akik nincsenek itt,
Egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
Mindazokért, akik nem hiszik el
Mindazokért egy egy gyertya égjen