…..drum bun szö tröici bine....

Idillikus karácsony a Gizella királynénk porhüvelyét is magába fogadó németországi Passzauban. Majd idillikus szilveszter, pár nap még az unoka mellett, élvezve a legkisebb lány és férje vendégszeretetét, majd indulás haza, otthon is várnak a gyerekek, úgy istenigazából sehova nem sietnek, a nyugdíj sem jön hamarabb, de hosszú volt a hónap, haza, haza, a megszokott falak közé. Még a tavaly, december 8 -án megváltották a jegyeket, oda, vissza, CFR, ötven százalék nyugdíjas kedvezmény, két hónapig érvényes 2009. december 17. és 2010. február 16. között. Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. „Megy a gőzös, megy a gőzös Szerdába” szólhatott volna a nóta Nagyboldogasszony hava 18-án (2010.01.18.) a passaui állomáson még a lányuk férje is fütyülhette volna a „ ..jön a vonat, megy a vonat, elvitte az anyósomat” nevezetűt de nem tette (jól nevelt), nem nótázott senki, jegyek rendben, csomagok katonás sorrendben, a „menázsi” felpakolva, irány Bécs, majd Kürtös (Curtici), Brassó, Csíkszereda. A vonaton rend, fegyelem, tisztaság, meleg, no és meg van minden infó mi kell. Sebesség, idő, érkezés a következő állomásra, melyikre, végállomásra? Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. Bécsben jön a Dacia, igen a „Dacia” expressz, hálókocsira van a jegy, „gutten tag” hajbókol a fiatal osztrák utaskísérő – jegykezelő, s máris terelget mindenkit kijelölt fülkéje fele, gondos jegyvizsgálás, széles mosoly, ágynemű és „pizsamaosztás”, lehet lefeküdni, az „Osztrák Vasutak Jó Utat Kívánnak Mindenkinek.”Az utaskísérő minden jegyet magánál tart, leszállás előtt adják majd vissza. A vonaton meleg, tisztaság, csend, lehet pihenni. Tiszta „Hawaii” Istenemre mondom. A vonat csendesen suhan végig a volt Osztrák -Magyar Monarchia területein, győztesen lépve át a Magyar – Román határt, melynek határozottságát csak a Kürtös (Curtici) után a fülkébe lépő román utaskísérő tudta felülmúlni. Hozza a jegyeket ( ugye ezeket a labanc utaskísérő magánál tartotta) no meg a rossz hírt, „ máre baj máre, este problemá ku bilete” ugyanis hamarabb utaznak a tisztelt utasok mint lehetne, a jegy Kürtöstől (Curtici) csak február 16-ra érvényes.
- Nem, Nem, a jegy kettő, mondom kettő hónapig érvényes február 16-ig, addig bármikor lehet utazni.
- Da, da, igen igen, de Kürtösön ( Curtici) a tisztelt utas még is le kellett volna szálljon a vonatról és érvényesítenie kellett volna a belföldre érvényes jegyet, Románia területére való belépés alkalmával. Csúnya utas nem tette, jegy nem érvényes. Na. Înţelegi?
- Nem, nem, az osztrák (labanc) utaskísérő csak annyit mondott „gutten tág”, semmit nem említett, hogy a „ der pasagiert” Kürtösön gyorsan heraus a vonatból, majd „der Stempel” minden „eisenbahnfahrkartet” majd sürgős rückvers vissza a vonatra, s ha ez nem lesz meg akkor a jegy Romániában „ ungültig” vagy mi a fene, tehát érvénytelen. Nem és nem.
- Osztrák kalauz „nu kunoaste legi CFR”. Én kunoaste, tehát jegy érvénytelen, tartom a markom, kérem a pénzt mert engem le lehet fizetni, nu sunt om rau, bakter bácsi nem harapja békés utasokat, kisegíti a bajból, mi az a kis pénzecske? Na înţelegi? Se rezolvă, semmi pánik. Mulţumesc Doamnă, CFR urează drum bun tuturor călătorilor.
( És itt a kis mese vége. Hogy a CFR alkalmazottja miért nem tudta a vonaton kezelni a jegyet, azt esetleg a mormogásából lehetett volna kivenni, hogy „ eu nu am stampila (nincs pecsétje)”, de ugye erre egy írószer is megfelelt volna, mint ahogy más vonatokon pl. a Koronán, vagy a Hargitán teszik. Lehet azért mert ő nem utaskísérő, jegykezelő, hanem csak egy BAKTER, az igazi balkáni, romániai fajtából. Tiszta Balkán Istenemre mondom. De a BAKTER jól járt, több fülkében is tarolt. :-)
Tiszta Románia, Istenemre mondom.

„ …..drum bun szö tröici bine....”

Színek és színek

Megalakulásának 20 éves évfordulóját ünnepeli az Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Megalakítva 1989. december 25-én, bejegyezve a bukaresti I. kerületi bíróságon 1990. január 28-án. Húsz év mozgalmas adok kapok a romániai politikai élet hullámvasútján. A kezdetekben, ismereteim szerint 600 000 volt a tagság létszáma, most..... most nem tudom. Elfásultunk, kiégtünk, csalódtunk, odamondtunk, megkaptuk, elégedettek vagyunk, elégedetlenek, hűségesek vagy hűtlenek, magyarok és székelyek?
Markó Béla elnök úr pár évvel ez előtt, egy vajdahunyadi választási gyűlésen feltette a kérdést: - piros, fehér, zöld, van e ezeknél szebb szín a világon? Nincs, jött a válasz, mondom én is meggyőződéssel. Aztán jött sok szín, RMDSZ szín, EMNT szín, SZNT szín, MPP szín, meg még ki tudja hány más szín, csak mintha a piros, fehér, zöld fakult volna meg a politikai harcterek mezején. Pedig hát ez a három a legszebb szín, mégpedig a Magyar Összefogás színei. Erre kell most figyelni, erre a három színre, mert ha nem, csupán csak a „fás színnel” maradhatunk. Az is fa nélkül, üresen.
Boldog Születésnapot RMDSZ!
Apropó, csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, 42 éve, tehát 1968-ban szűnt meg a Székely Autonómia, melyet 1952-ben tett lehetővé Románia alkotmánya. Ez már egy megszerzett jog, melyet csak elvettek tőlünk.

Piszkos Fred meg a többiek........

Frissen megjelent falragasz késztetett ma reggel keserű fintorra, pedig, egy kabaréműsor plakátja került szemeim elé. Öles betűk, s groteszk figurák hirdetik, hogy „ Piszkos Fred visszatér, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára”. Nem írom ide a kabarétársulat nevét, nem ez a reklám helye, s nem is őket akarom bántani, az előadás még kitűnőnek ígérkezhet. A plakáttal van bajom, s a címmel. Mert Piszkos Fred személyében a romániai elnökválasztás győztese Traian Băsescu kacsint le a felső sarokból, míg a sajnálkozó Fülig Jimmyt a vesztes Mircea Geoană pártvezér helyettesíti, Füleki Zoli őszinte sajnálatára.

Minek kellett e két karizmatikus és szeretett Rejtő figurára politikai bélyeget nyomni, miért kellett fiatal éveink nagy nevettetőit álszent, magyarellenes, hatalompolitikusok arcképeivel megjeleníteni ? Na de lássuk röviden mit tudunk a két, Rejtő Jenő, akarom mondani P. Howard által kitalált kedvencünkről? A Wikipédia ( na tessék, itt is megjelennek) szerint Piszkos Fred (vagy ahogy Fülig Jimmy emlegeti: Piszok Alfréd) Rejtő Jenő egyik komikus regényalakja, több könyvében is szerepel. Hatvan év körüli, hosszú, piszkos, kávészínű, gondozatlan szakálla van, és fekete szegélyű saskarmai. Bőre cserzett és ráncos, szeme apró, ravasz csillogású. Az arcán néhány gömbölyű, nagy szemölcs, jellegzetes, karvalyszerű orr, legörbülő, széles száj. Kócos, szürkésfehér hajszálai a homlokára csüngenek. Fürdésre csak életveszélyes fenyegetéssel lehetett rákényszeríteni, napbarnított arca mint nagy misztériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Karakterének komikuma abból adódik, hogy nevével összhangban piszkos, elhanyagolt, tengerész módra szűkszavú és mogorva, ám éles eszének és kiterjedt ismeretségi körének köszönhetően meglepően sok szituációt képes a kedve szerint elrendezni. Egyik állandó partnere, ugyanakkor ellenlábasa Fülig Jimmy, aki egyszer így jellemezte: „Neki van a világon a legtöbb esze. Fukar, kegyetlen, mogorva, és semmitől sem riad vissza, ha pénzről van szó. Mindenkit becsap, mindenből hasznot húz, senkivel sem barátkozik, egyedül járja a világot, és mint a neve is mutatja, teljesen piszkos”. És "...mindössze három dolog érdekli: a pénz és más semmi, meg a velem szembeni kitólás." Egyénisége ugyanakkor nem nélkülözi a titokzatos líraiságot sem: „letűnt fiatalsága idejéből, úgy mondják, ásatag, úri szomorúságok rejtélyes, dermedt kövületei pihentek.”

És mindezek mellett, mindig, a könyvek végén kiderül, szíve azért van a „vén martalócnak”.

És vele szemben ki áll a plakáton. Politikai életünk meghatározó alakja, Románia elnöke, ki a székelyföldi autonómiát Giurgiuba vagy Calafatra helyezné, ki „nagy orosz tónak” látja a fekete tengert és matrózoknak országa állampolgárait, a „gyermekpofozó”, riporterektől telefonokat elkobzó Traian Băsescu, kinek arcképe nem a Radzeer cirkálót, vagy a rejtői humort juttatja eszembe, hanem a be nem váltott ígéreteket, az ország elszegényedését, a több százezer munkanélkülit, Monica Ritzi egykori ifjúsági korrupt minisztert, .... és mindezeket lehetne sorolni.

Fülig Jimmy sem akármilyen figura. Matróz, akit Cape Towntól Hondurasig ismernek, első tiszt, majd hajóskapitány. A nevét onnan kapta, hogy állítólag szeret nevetni, és olyankor fülig húzza a száját. Szikár, vállas alakjához kamaszosan sima, ámde csontos és széles arc társul. Két szigetről (Anglia és Dél-Amerika) kitiltották, de a többi helyen korlátoltan partra szállhatott. Egy ideig a Boldogság Szigetek királyát helyettesítette a trónon, míg az uralkodó (al)világi életet élt. A sziget kormányzása nem okozott számára nehézséget, hiszen egyszer a félszemű Vasziccsal együtt már elkormányozta a „Nekivág!” nevű sónert Jávától Sanghajig. Ő volt a világ első uralkodója, aki pertut ivott népével. Összeférhetetlen Piszkos Freddel, mivel az öreg kapitány rengetegszer becsapta, mégis sokszor összeállnak különböző alkalmakkor a haszon reményében, legyen az életmentő akció vagy csatahajólopás.

Ezzel szemben Mircea Geoană pártelnök mivel büszkélkedhet? Nem, ő nem ivott pertut a néppel, csupán pezsgőt a választási győzelmére. Reggelre kijózanodott, azóta is keresi a lehetőséget, hogyan lehet visszadugni az megkezdett pezsgősüvegbe a dugót. Egyedül, segítség nélkül, hiszen magára maradt, úgy néz ki még a pártján belül is. Nem, nem tiltották ki Amerikából, hiszen nagykövet volt, azonban bekormányozta a PSD sónert a PDL kormányba, miközben habzó szájjal követelte a székelyföldi autonómiagyűlések részvevőinek tőrvény elé állítását, s lecserélték a székelyföldi magyar intézményvezetőket. Sorsa beteljesedett, a „hajóskapitány” rejtői fordulattal ismét becsapta, s mehet Claus Iohannis polgármesterhez zokogni. Ha érdeklődik, vigasztalódni tudok néhány nagyszerű szebeni kocsmát.

Nem, nem bizony, Uraim és Hölgyeim nem tudok az utóbbi személyekkel, az utóbbi személyeken nevetni, a kacagtatás, szórakoztatás műfaját meghagyom Piszkos Frednek és Fülig Jimmynek, s kérem a jövőben őket sem Traian Băsescu, sem Mircea Geoană, sem pedig egyetlen politikus személyébe nem belegyúrni, még a vicc kedvéért sem. Hiszen, gondoljunk vissza, Piszkos Fred, Fülig Jimmy, vagy éppen Vanak úr, Hétemeletes Drugics, Vürfli bácsi, és még megannyi barátaik sokszor átsegítettek az „átkos” kommunista korszak nehézségein, társaink voltak az áramszünetek alatt, s esténként a gyertyaláng is fényesebb volt társaságukban. Ugyanakkor, ha ha jól nézem napjainkat, ismét szükség lenne néha – néha életbölcsességükre, fergeteges humorukra, társaságukra. Csak hogy oldódjon bennünk a feszültség, megnyugodjunk, s esetleg felejtsük mindazon rosszakat melyeket egyes politikusok okoztak kitartó és töredelmes munkával. Ehhez kívánok jó kedvet mindenkinek. S ha véletlenül megint kellemetlen, lealacsonyító helyzetbe hozza őket valamelyik grafikus, hát ígérem „ leverem róla a glazúrt a füdőgazán bizgálójával”.

„Szerbucc nép, szerbucc király!”